Van egy perverzióm. Nem sok tantárgyból büszkélkedhetek jó eredményekkel, egész egyszerűen azért, mert förtelmesen link vagyok és nagyon nehezen tanulok. Valami vagy „behúz” és övé leszek örökkön-örökké és hebegve-habogva, nagy csillogó szemekkel tudok csak beszélni róla. Ilyen például az írás…

Két héttel az esemény előtt foglaltam asztalt telefonon, öt személyre. A tanárnő és négyünk részére. A másodéves magyarosok részére. Jó, persze, értem én, a jogi vagy a műszaki egyetemmel jobbak a kilátások. Ez a szak szerelem, kérem! Mindnyájunknak. No, de a lényeg: két héttel az esemény előtt…

Először nyelvészeti proszemináriumon hangzott el, hogy mi a különbség az ami és az amely között, tudniillik, hogy mikor kell amit használni és mikor amelyt. Másodszor szociolingvisztika zh-ra tanulva olvastam ami-amely csodálatos történetéről. Most elmagyarázom: Nevem Ami.Már a 16. században…