Van egy perverzióm.

Nem sok tantárgyból büszkélkedhetek jó eredményekkel, egész egyszerűen azért, mert förtelmesen link vagyok és nagyon nehezen tanulok. Valami vagy „behúz” és övé leszek örökkön-örökké és hebegve-habogva, nagy csillogó szemekkel tudok csak beszélni róla. Ilyen például az írás (de ilyen az irodalomtörténet, a világirodalom és mindenféle irodalommal kapcsolatos tárgy -ezekből jeles is vagyok). És ilyen az is, hogy szeretek emberi sorsokkal ismerkedni. Szóval vagy ez van, vagy az, hogy valamibe nem fektetek sok energiát, de azért izgatja a fantáziám, szeretem. Ilyen a nyelvészet. Nem olyan szenvedély, mint az írás, sőt, fájdalmasan nehéz megtanulni, mégis szeretem. Ezért nevezem perverziónak.

Állatira megörültem, mikor láttam, hogy dialektológia óránk is van idén, és csak reméltem, hogy lesz nyelvjáráskutatás. Valami terepmunka, ahol ízes tájszólású nénikkel, bácsikkal kell majd beszélgetni. Tapsikolt a lelkem, mikor elmondta a tanár a gyakorlati feladatot. Három lehetőségből lehetett választani:

1. elmegyünk a tanár úrral és egy csoporttal x időpontban valahová, turista szállón alszunk, megnézzük a helyi nevezetességeket, kirándulunk és két napon keresztül felveszünk diktafonnal beszélgetéseket, amit aztán le kell gépelnünk, átírva egyezményes hangjelölési rendszerrel..

2. Egyénileg elmegyünk valahová és ugyanezt megcsináljuk egyedül.

3. A tajnyelv.hu-ról leírunk valamit. Ezt lustáknak ajánlotta a tanár.

Az első pont nem jöhetett szóba, mert nem volt jó az időpont és mivel már egy „picit” több vagyok, mint 18 éves, nem is akartam volna 10 emberrel együtt aludni egy turista szállón. Tartsatok burzsujnak! A tajnyelv.hu egy állati klassz oldal, de lusta se akartam lenni. Terepre akartam menni, úgyhogy a másodikat választottam és egybekötöttem a kellemest a hasznossal: húsvéti szünetben ellátogattunk Zöldszeművel Hollókőre.

Juj, hát ez több szempontból is érdekes kiruccanásnak ígérkezett: először is ott volt a hangfelvétel (izgi), aztán én még soha, de soha nem voltam Hollókőn, és ráadásul most húsvétkor megyünk (állati izgi!), végül össze leszünk zárva három napig (na mondjuk ezen egyáltalán nem izgattam magam, csak örültem neki. Aki ismer engem, tudja, hogy három nap alatt összeveszek bárkivel, de vele tudtam, hogy nem fogok.) Olyan pöpec volt ez a három nap, hogy rendezni nem lehetett volna jobbat! Minden tökéletes volt. A hanganyagot a palóc nyelvjárásban beszélő 77 éves Erzsike nénivel vettem fel. Erzsike néni mesélt Hollókőről, a régi időkről és énekelt is nekünk egy csodaszép dalt. A hangfelvételből egy részletet meg is osztok, hallgassátok, mert csodálatos! Erzsike néni imádnivaló! Kis piros pozsgás néni rengeteg energiával, sztorival, kedvességgel.

Hollókő lenyűgöző, kis ékszerdoboz. Nekem tetszett a húsvéti fesztivált megelőző napon és a fesztivál ideje alatt is. A locsolkodástól kezdve a váron át a tanösvényig (amit túl későn fedeztünk fel, de azért láttunk egy őzikét).

És hát a három nap Zöldszeművel maga volt a tökély! Azért működünk nagyon jól együtt, mert nincsenek szabályok. Nem kell időre kelni, időben elindulni, megérkezni, kitalálni a programot, majd lesz, ahogy lesz. Mindketten ilyenek vagyunk, így tudjuk élvezni a pillanatot, és különben is minek a sok szabály? Hogy aztán stresszeljünk, ha mégse jön össze? Ha mégse érünk oda a meghatározott időpontban.

Egyik nap, amikor kirándultunk a Mátrában, nem volt megtervezett útvonal, sőt, egy ideig csak keringtünk, mert azt se tudtuk, melyik településről induljunk, de nem volt baj a célnélküliség, senki se lett ideges. Egy idő után korogni kezdett a gyomrunk, így egy kedves kisvendéglőben (Vöröskő a neve) ettünk, ahol ez a kép fogadott minket a bejáratnál: a pincér egy pohár sört adott egy hajléktalan bácsinak és kedvesen mondta: várjuk máskor is, Lajos bácsi. Bent ropogott a tűz, a kaja finom volt, a pincérek bűbájosak és bár nem esett kint a hó, mégis olyan érzésünk támadt, mintha karácsony lenne. Szentlászlóról elsétáltunk Galyatetőre és vissza. Hollókőn sárkányt eregettünk (mondjuk én rátettem egy fára és el kellett vágni az egyik zsinórt, hogy le tudjuk szedni) szóval játszottunk. Zöldszeművel minden mókás.

Képgaléria

Locsolkodást néztünk, és őszinte sikoly kíséretében hajoltam el a 8 éves kisfiú elől, pedig csak megijesztett. Körmenetet és misét néztünk, ahol Erzsike néni is énekelt.

Na, a lényeg, hogy Hollókő irtó klassz hely, a hanganyag állati jó lett és Zöldszeművel minden csupa móka és kacagás!