Akkor tudok írni, ha minden rendben van, ha szárnyalok, ha van, aki reptet. Mint egy papírsárkányt. Illetve, mint egy papírsárkányt, amit nem én eregetek (ugyanis én legtöbbször fára „teszem” (értsd: óriási robajjal, sikítások közepette kibogózhatatlannak tűnően a fára ejtem, miközben általában mások életét veszélyeztetem). A repülésemhez elég kevés üzemanyag is elég: egy dicséret, egy elismerés, egy inspiráló beszélgetés. Ma az utóbbiban volt részem: az ELTE egyik nyelvészével találkoztam (mondom, az ELTE egyik nyelvészével!), és ha minden jól megy, lesz egy közös kutatásunk. Azaz januárban eldől, ott lesz-e a nevem egy közös nyelvészeti publikáción! El se hiszem! Ennek a két sornak minden egyes szava hihetetlen.
Plusz egész eddig azt gondoltam, Kosztolányi Nerójáról fogom írni a szakdolgozatom. Azért, mert szeretem Kosztolányit és jó emlékek kötődnek a Nero olvasásához. Megerőszakoltam magam, mert a Nerót viszont egyáltalán nem szeretem. A legrosszabb regényének tartom, hiába a Thomas Mann-előszó. Mondjuk, művészregényként még mindig jó, de ott nem nehéz kitűnni...
Elolvastam hozzá sok szakirodalmat, el is kezdtem írni a szakdogám, de nem éreztem jól magam közben. Nem szárnyaltam, nem hajtott semmi. Csendesen szenvedtem.
Aztán volt egy beszélgetésem apámmal a Híd presszóban, aki feltette a legegyszerűbb kérdést: Miért a Nero? Az egy rossz könyv.
Sűrűbben kéne beszélgetnem apámmal..
Akkor még Szerb Antal Utas és holdvilágja jutott csak eszembe alternatívaként, hisz azt úgyis elolvasom minden nyáron. De ez is csak egy suta ötletelés volt.
Aztán beszélgettem a Kékszeműmmel is, és már nem is emlékszem, hogyan, de meglett a szakdolgozatom új címe: 'Hashtag' Irodalom. Hiszen úgyis az érdekel, a digitális irodalomnak milyen határai vannak, hogy fonódik össze olvasó és író szerepköre a digitális világban. Ennek úgy megörültem, hogy azóta is pattogok örömömben, mint egy százforintos, strandi gépből kinyerhető gumilabdacs. A konzulensem szintén nagyon jó témának találja.
Az órarendemben pedig ott virít: Szakdolgozati szeminárium. Olyan izgatott vagyok! Juhú!
