Először nyelvészeti proszemináriumon hangzott el, hogy mi a különbség az ami és az amely között, tudniillik, hogy mikor kell amit használni és mikor amelyt. Másodszor szociolingvisztika zh-ra tanulva olvastam ami-amely csodálatos történetéről. Most elmagyarázom:

Nevem Ami.
Már a 16. században elkezdtem felbecsülhetetlen munkám! Az ám! Mert amit én tudok nyújtani, senki más. Jó, nem olyan egyszerű teret nyerni, Amellyel kapcsolatban van mit mondanom:
Bár leegyszerűsítem, gördülékenyebbé teszem az életet, cuki vagyok és minden mellettem szól - komolyan, nincs az az ember, aki azt mondaná: itt van a könyv, amelyet keresel. Mindenki 'itt van a könyv, amit keresel'-t mond. Tádám, győzedelmeskedtem! - még nem tudtam kiszorítani Amelyet teljesen. De rajta vagyok. Persze néhány csőlátású nyelvész ragaszkodik a hülye szabályhoz: az amely főnévvel megnevezett tárgyra vagy elvont dologra vonatkozik. Csakhogy, kisanyám (vagy -apám), a beszélő alakítja a nyelvet! Az -ikes igék E/1. személynél is eléggé elterjedt már a [k]-s verzió! Tarts lépést! A térnyerésem megállíthatatlan! Mindent túléltem: a nyelvújítást, majd a 20. századot! A jövő, amelyet építek... Picsába!